2018. március 31., szombat

Köszönöm!

Kedveseim!


Tudom, jó ideje nem jelentkeztem, csak csúszkáltam ide-oda a részekkel, de most egy nagyon fontos dolgot szeretnék írni Nektek.

Először is, köszönettel tartozom mindazoknak, akik olvassák/olvasták ezt a blogot. Hihetetlenül jó érzés volt kapni egy kicsit a szeretetből és a véleményekből. Nem biztos, hogy el tudom mondani, mennyire jó volt látni, ahogy reagáltok, és imádtam olvasni a tetszéseket-nemtetszéseket, a találgatásokat, óhajokat, sóhajokat. Ezt senki sem tudja már elvenni tőlem, szóval KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM.

Az első hivatalos blogbejegyzés, ami a ' 00. ' címet viseli, 2016.01.30-án került ki, ami hihetetlen, de több, mint 2 éve volt. Tudom, ott még azért volt némi kihagyás, de 2016.07.31-én hivatalosan is felkerült a prológus, a 0.rész, aztán hetente (a blog eddigi életének döntő többségében) egy újabb. Nem tudom elhinni, hogy ez már ilyen „régen” történt, és azóta minden a feje tetejére állt. Többször költöztem, elkezdtem az egyetemet, aminek már a felén hipp-hopp túl is estem, de a blog, és ti (akkor is, ha az utóbbi időben bújkáltok!) maradtatok. Hálás vagyok, a le nem írt gondolatokért is, pláne azokért, amit meg is osztottatok velem.

Szerintem nem árulok el nagy titkot ezek után, már csak az epilógus várat magára, viszont azt szeretném egy hosszabb, valóban mindent lezáró részként megírni. Addig is, jó pihenést kívánok mindenkinek, tanuljatok sokat (én is ezt teszem majd részben), és ha esetleg van bármilyen elképzelésetek, kérdésetek, azt továbbra is várom itt, vagy Ask.Fm-en.


♥️ 

xx Lu

4 megjegyzés:

  1. Annyira várom már a lezárást ennek a fantasztikus blognak.
    Nem a legelejétől olvasom hanem körülbelül 1 éve olvasom.
    Amikor elkezdtem olvasni nem hittem hogy ilyen jól meg lehet írni egy blogot, de te ezt megtetted
    És nekem ebben az tetszik még hogy nem sablonosan kezdted el írni ezt a blogot hanem egyedien úgy hogy már Niall és Eire házas és már van egy gyermekük is. És nem az a sablonos hogy mindenki boldog és semmi vita nincsen,hanem ahogy az elején romokban van a házasságuk.
    Nem akarok kis regényt írni(bár megtettem :) )
    Ezzel nem árulok el sokat hogy nagyon várom az epilógust.
    Remélem hogy utána is elkezdesz egy egyedi blogot mert ahogyan ezt összehoztad az nem semmi.
    Nagyon örülük hogy egy ilyen blogot olvashatok.
    Niki :)
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!

      Köszönöm, annyira jól esik olvasni ezeket a sorokat. Ne haragudj a kései válaszért, úgy érzem, ezer meg egy éve nem jártam itt.
      Ha új bogba mostanság nem is vágok bele, egy korábbi történetet szeretnék újraírni, de bárhogy is legyen, itt mindenképp tudatni fogom veletek.
      Köszönöm, és a türelmed is. 🖤

      xxLu

      Törlés
  2. Drága Lu!

    Kicsit szégyellem magam, amiért így a befejezés előtt megjelenek minden fajta előjel nélkül, de nem tudom szó nélkül hagyni amit tettél velem az elmúlt egy hétben. Történt velem az múlthéten szombaton, hogy felnéztem ask.fm-re, hátha drága Nessa írónőnk feltette-e már az új részét és így történt, hogy megláttam a te neked alatt egy linket, ami idevezetett. Kíváncsiságom egyre csak nőtt, vajon mi lehet ez, miről szól és ahelyett, hogy egyből belekezdtem volna, csak az előttem lévő kommentet olvastam el, ami szintén arra késztetett kezdjek el valamit.
    Tudtod nélkül olyat tettél velem, amit még én sem gondoltam volna. Ekkora hatással igencsak kevés írás volt rám. Az elején álmatlan éjszakák gyötörtek, folyton Eire és Niall kapcsolatáról álmodtam, hogy két ember, akik imádják egymást mégsem tudnak egymás mellett létezni. Aztán történtek a dolgok szép sorjában, és egy-egy harmonikus rész után, mikor sejtettem, hogy rossz dolog történik, halogattam az olvasást, de majd belepusztultam. Így történt, hogy a napomat olvasással kezdve és zárva, most itt ülök és próbálom leírni, mennyi mindent kaptam én ettől a blogtól, azaz tőled. Írhatnám, hogy rettenetesen sajnálom - ami részben így van, hisz most így próbálom belezsúfolni minden mondanivalóm, ami úgysem sikerül rendesen - de örülök is, hogy így a végén vagyunk, hisz egyszerre olvashattam mindent, nem kellett napokat várnom a következő részig.
    Most viszont két különböző érzés kavarog bennem. Üresség, mert vége lett valaminek, amihez egy nap bármelyik pillanatában menekülhettem..a másik pedig hatalmas érzések. Sok mindent tanított nekem ez a pár ember, ha jobban belegondolok TE. Hisz őket te alkottad, te ismered őket, te tetted ilyenekké őket, belőled vannak.
    Nagyon szeretném megköszönni neked. Imádtam minden betűjét, az összes könnycseppet, amit a blog miatt ejtettem, az összes ujjongást. Mindent.
    Először, de nem utoljára kerestem fel ez a blogot!
    Tényleg elmondani nem tudom, milyen tehetség van benned és hálás vagyok neked, drága Lu!
    Remélem, még sokszor olvashatok tőled, és még vissza van az epilógus, de addig is puszillak és minden jót és sikert kívánok mindenhez!

    Sophie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie!

      Azt hiszem nem hazudok azzal, ha azt írom, megszólalni sem tudok. Ennyi idő után, miután már többször végigolvastam ezt a kommented, még mindig hihetetlen, hogy ezt írtad. Borzasztóan örülök, sosek gondoltam volna, hogy bárkire is ilyen hatással legyen a blogom, ez valami elképesztő, komolyan.
      Fogalmam sincs, hogyan tudnám meghálálni a kedves szavakat, na meg azt, hogy valóban megosztod velem a véleményed. Ez nekem sokkal többet jelent, mint azt gondolnád, szóval köszönöm, köszönöm és még vagy százszor is, köszönöm!
      Nem merek semmit sem ígérni, most egy darabig biztosan visszavonulok, aztán ki tudja, talán lesz új blog. Egyenlőre egy régebbit szeretném újraírni és befejezni.

      De amit biztosan elmondhatok, hogy borzasztó hálás vagyok neked, ahogy mindenkinek, aki ilyen csodálatosan kedves. Komoly lendületet adott ez a hozzászólásod! 🖤

      xx Lu

      Törlés